A vérfrissítés jót tett neki, de néhol azért mellécsúsztak és még mindig marha sok a rizsa.

Hat év sok idő
A DS remek konzol volt a maga idejében és hol máshol is élhetett volna túl egy ilyen játék, mint a Layton, ha nem a Nintendo kis kütyüjén. Nem akarok ódákat zengeni totálisan feleslegesen a letűnt kor klasszikusairól, de azért a DS-nek és a Level-5 stúdiójának kijár egy markáns vastaps, amiért egy ilyet képesek voltak annak idején, 2007-ben felépíteni.
Professor Layton ugyanis 2007-ben, hat évvel ezelőtt indult útjára a Curious Village nevű játékával, és azonnal belopta magát mindenki szívébe egyediségével, kreativitásával és bájával. A Nintendo DS Nutellája lett instant, és most a Mask of Miracle próbálja meg ugyanezt 3DS-en.

A káosz maszkja
Csakhogy tisztába tegyük a dolgokat. A professzor kalandjai két nagy fejezetre bonthatóak. Az első három epizód az Unwound Future-ral bezárólag a normális idővonal része. A Level-5 pedig ez elé tervezett még három epizódot, melynek a második része a tesztünk alanya. Tudjátok, olyan fasság, amit anno a Disney is meglépett az Oroszlánkirály 3-mal.
A Mask of Miracle-re ugyanakkor önmagában sem éppen a linearitás jellemző. A bölcs Layton mellett felváltva jelenik meg a fiatal, egyetemista Layton is, akit még teljesen hidegen hagy a régészet., majd egyik barátja, Randall nyomására kezd érdeklődni a tudományág iránt. Randall egyébként az a fickó, akivel együtt a Mask of Chaos keresésére indul Layton. Aztán az expedíció nem úgy sül el, ahogy azt eleve eltervezték, Randallnek nyoma veszik, de a Mask of Chaos egyszer csak felbukkan.
A sztori bődületesen lassan indul és utána még tovább lassul. A Layton játékok védjegyeivé váltak a felesleges rizsák, az ezernyi időrabló monológ. Én alapvetően türelmes ember vagyok, de amikor kábé arról beszélnek harmincsornyit, hogy éppen mit reggeliztek, akkor azért eljutok arra a pontra, amikor szívesen kasztráltatnám magam.

150
Ennyi új puzzle van a játékban, továbbá a Level-5 a játék megjelenésétől számítva egy évig, napi egy teljesen új puzzle-t is felrak a netre, ahonnan az simán, marha egyszerűen lerántható.
Lehet, hogy teljesen egyedül vagyok vele, de én azokat a feladványokat szeretem a legjobban, amelyek felett csak ülni lehet és párhuzamosan tíz percig nézni, majd egyet heurékázni és kisujjból, egyetlen mozdulattal megoldani. És nagyon sajnáltam magam eleinte, hogy ilyen feladatból van a legkevesebb. Amiből viszont tengernyi van, az a limitált válaszlehetőségesből, ami nem igazán nyújt kihívást, mert egyszer akár segítség nélkül is tök egyszerűen megoldod, illetve van még ezer kábé abból a típusból, amikor öt-hat mondatból ki kell találni, ki ette meg a tortát. Na, az ilyenektől full herótom van.
Aztán a játék előre haladtával nem kellett csalódnom a készítőkben. A jobbára könnyebb feladatokat egyre nehezebbek követik és végre megérkeznek a felette ülős puzzle-ök is.

Modernült
A Layton játékok soha nem számítottak bicskanyitogatóan szépnek, bár kétségtelen: a festett környezet mindig is ízlésesnek és bájosnak számított. A 3DS-en viszont sikerrel újult meg a széria, a 2D-s gifeket elfelejthetjük, jobbára A-tól Z-ig minden 3D-ben van lemodellezve a karakterektől kezdve a háttéren keresztül a térképig. Egyedül a játék szívét-lelkét, a puzzle-öket nem sikerült beleültetni a 3D-s atmoszférába, azonban nem éreztem égető szükségét a 3D-s feladványoknak, lehet azért, mert a Picrosson kívül fogalmam sincs, mit lehetne még ideintegrálni. Gyakorlatilag semmit.
Azzal, hogy minden átkerült három dimenzióba, kicsit borult a képernyők szereposztása. A térkép lekerült az alsó panelre, míg a játéktér a felsőre. Igen, még mindig az érintőképernyőn kell matatnunk hint coinok és feladványok után, de közben a felső panelon mozgatjuk a kis kezecskénket. Nem a legfelhasználóbarátabb megoldás, amit valaha láttam, de szükség törvényt bont.
Mivel a képernyők rendje nem a régi, így a puzzle részeknél korábban alkalmazott "felül a feladat leírása, alul a feladvány" módszer nem működik, hiszen néha felül kell lennie a feladványnak, néha meg alul. Ezért a LEVEL-5-nél még arra is figyeltek, hogy mi magunk választhassuk ki, hogy melyik képernyőre szeretnék felnyitni a felirat leírását. (Alulra és felülre mutató nyilak egyikét kell megérintenünk. Egyszerű és nagyszerű, de eltartott egy darabig, mire rájöttem, hogy miért van két nyíl a headline mellett. Erre gondolok.)
Sajnálom egyébként, hogy még mindig csak félszinkron van. Pedig azt gondoltam, hogy ha már a hardver és a kártya megabájtokban mért nagysága adott, akkor egy komplett narrációt felpakolnak a játékra. Így ez olyan semmilyen, hogy a fele szinkronos, a másik fele meg nem az.

Szumma
A Professor Layton: Mask of Miracle végülis teljesítette a közel húsz órás küldetését. Ha nem is gyökeresen, de képes volt megváltoztatni az öt éve szinte ugyanolyan Layton játékokat. A tipikusan idegtépő baromságait viszont nem felejtette el, de belenyugodhatunk: soha nem is fogja. Ez a sorozat megmarad a lassan ívelős történetvezetésnél és a sok rizsánál. Ezt leszámítva ugyanakkor majdnem minden területen továbbfejlesztették.
Mint fent mondtam, a 2D-s puzzle részek egyáltalán nem zavartak, sőt! Úgy érzem jobb is, hogy megmaradtak síkban a feladványok, annak viszont rendkívül örülök, hogy végre mozognak a karakterek és a város is fürdik az életben. Ez egy kiváló kompromisszum a sorozat és a konzol között. Talán nem is lehetett volna jobban csinálni.
Köszönjük a Nintendo hazai forgalmazójának.