Emlékszem arra a napra, amikor mint egy vadkant húzva magam után Budapest zsúfolt utcáin hoztam haza. Hát nem egy DS méret, ezt kinyilváníthatom. Nem, dobozban valóban méretes darab, ám akadt nálam egy Humanicos zacsi, amibe pont beleillett, így annyira azért nem volt nehéz dolgom volt, nem kell megsiratni. Meg gyakrolatilag nem is nehéz, csak a sok papírhalom foglalja a helyet, melyeknek nyilván van létjogosultsága, ebben nem kételkedik senki.

Nem mondhatom azt sem, hogy Japán nem jött még rá arra, hogy kontinensek között levegőt szállítani nem költséghatékony módszer. A Wii gyönyörűen bele van péreslve a dobozba úgy, mint annak a rendje, ám mi képesek leszünk jobban összenyomni! Kevésbé humánus és nem annyira esztétikus, mint amilyennek lennie kellene a futószalagról legördülve. De másodszállításra alkalmas.

Én, mint kisgyermekét óvó apuka az első pár alkalommal valóban a dobozában szállítottam. Hiszen ki ne vinné magával kedvenc asztali konzolát oda, ahol még tévé is akad, és egy Wii Party-val akár jól is szórakozhatnánk. Ez csak amolyan bebiztosítás, hogy senki sem unatkozzon. Megjegyezném, azért Wii Party, mert sokszor nem vagyunk kompatibilisek a Wii Sports-szal. Sem szobaméretben, sem sehogy.

Tehát akadtak gondjaim a szállítással, aminek módját főleg a Sensor Bar korlátozta. Ha oda kéne állnod a Nintendo elé törött Sensor Barral, igazán összepisilnéd magad, úgy gondolom. Főleg abban az esetben, ha megfogadtad, jó gazda módjára bánsz az eszközzel. Gondoltam ha a Sensor Barnak nem esik bántódása, majd a több méteres és pár miliméter átmérőjű madzagjának majd fog. Gyakorlatilag ez az egyetlen olyan létfontosságú kiegészítő, amit dupla óvatossággal kell védelmezni. A többi nem vészes.

Törött Sensor Bar eddig még nem volt, ami azt jelenti, hogy a Wii-t igenis lehet sima táskában szállítani. A FILA-s táskámmal úgy összebarátkoztak, hogy a táskám belsejének illata megyezik a Wii finom aromájával. 

Táskánknak nem feltétlenül szükséges megegyezni a Wii dobozának méretével, elég, ha home-made megoldást eszközölünk. Rámoljunk ki mindent a dobozból, hagyjuk otthon a papírhalmot, a kartonokat, a talpazatot, esetleg a Nunchuck-ot is, ha tudjuk, hogy olyan játékokat viszünk, amelyek vagy nem kezelik, vagy csak opcionálisként kínálják fel. Hogy megóvjuk a részeket, ne feledjük becsomagolni valami puha anyagba, például fogjunk egy pólót, amibe tekerjük bele a megóvandó részeket, és figyeljünk oda, hogy az utcán ne bolondként lóbáljuk, amíg fel nem esünk benne. Vagy ha igen, után ne lepődjünk meg, hogy a rendeltetésszerűtlen használatból adódóan kemény darabok röpködnek az egyik imádott konzolunkból (a másik a DS).

A Wii-t lehet hordozni magunkkal, ha viszont túl szeretnénk lépni a gagyi otthoni megoldásokon, vegyünk magunknak egy minden vizuális igyényt kielégítő Wii-re szabott táskát. Nem ritka ugyanis, hogy asztali konzolainkhoz is gyártanak nagy táskákat, amibel elhurcolhatjuk magunkat a munkahelyünkre, nyaralásra, BKV-megállóba.A Wii-nek is vannak ilyen kiegészítői, amelyeket internetes áruházakban, sarki játéküzletekben vehetünk meg. Normális táskát már 15$-ért is vehetünk az Amazonon, ami összesen körülbelül 5 ezer forintot jelent postaköltséggel együtt. Ilyen módon lehet egy király cuccunk, amiben sétáltatni vihetjük a Wii-nket akár teljesen céltalanul is (levegőztetni). Már azért is érdemes egy ilyet vásáolni masszív hordozgatás előtt-közben, mert legalább a lelkiismeretünk nem fogja felemészteni magát, ha valami gond adódik, tudván, hogy mi meg tettünk minden tőlünk telhetőt. Ráadásul tényleg, ezeket erre találták ki: nem csak biztonságos, de kényelemes is, hiszen nagyrészük fakkos, így mindennek meg lesz a helye.

A lényeg az, hogy ne féljünk vinni magunkkal, ezt az egekig dicsérhető eszközt, nem is olyan törékeny, mint azt az első pillanattól gondoltuk. Aztán ha mégis beüt a balszerencse, akkor még véletlenül se utángyártott és megbízhatatlan eszközökre ruházzunk be, mivel nem éri meg.