A történet egyszerű. Egy Márió park megnyitóján az első 100 látogatót megajándékoznak egy Mini Pauline játékkal. Donkey Kong azonban - tippeljetek - elkésik, így pont egyel marad le, és már a 101. látogató lesz, ezért elhatározza, hogy neki az igazi Pauline kell, felkapja, és bemenekül a vidámparkba, őt pedig Márió követi a kis Márióival. A sorozat negyedik tagja tehát új kihívásokkal bővül, illetve egy teljesen más szemléletmódot alkalmaz.

A játékban ugyanis nem közvetlenül Máriót, vagy kicsinyeit irányíthatjuk, hanem magát a pályát szabhatjuk testre, nyilván úgy, hogy a végén megmenekítsük Pauline-t, a drag-and-drop módszer pedig erre teljesen alkalmas.

Ezt alátámasztja a 79-es metacritic értékelése is, amely 22 kritikus írása alapján készült. Az egyes rangok széles skálán mozognak, találunk 96-tól egészen 70-es pontszámokig jó sok értékelést. 

A kritikusok többek között a puzzle light-sága miatt szeretik, magyarul ez egy olyan szórakoztató kikapcsolódási lehetőség, ahol nem feltétlenül kell véresre törnünk a fejünket, elég, ha egy picit utánagondolunk a dolgoknak, és máris sikerül megoldani őket, ugyanakkor akadnak benne nehezebb részek is. Ezen kívül bárhol elővehetjük egy pár perces ingázási időre is akár, hiszen egy könnyed játékról van szó, ahol nem kell félórákat játszani ahhoz, hogy el tudjuk menteni (hello New Super Mario Bros.) és hogy egyáltalán belerázódjunk és tudjuk felszabadultan játszani vele, nem fogjuk megbánni, ennyi jár nekünk is.

Vannak, akik úgy gondolják, a felújított irányítási rendszer, az indirekt módon kiadott utasítások megölik a játékot, és igazából tőrt nyomnak a sorozat szívében, ezzel beindítva a széria kedvelőinek védekező mechanizmusát a játék megvétele ellen.