Sokat akar a szarka

Írtam már róla két alkalommal is, az ősz egyik legvárósabb játéka volt a Skyward Sword és a két Mario játék mellett. Persze nem annyira, mint ezek hárman, de mégis azt gondoltam, hogy végre egy olyan cucc, amiben tartalom is van, mozgásérzékelés is, és a szép ünnepek egyik alapkelléke válhat majd belőle. Naivan abban a hitben éltem, hogy még a Mario Party 9 előtt lesz egy játék, mellyel szívesen szórakozunk itthon nap, mint nap, csak úgy, céltalanul.

Az 50 minijáték nagyon szép szám, azonban sikerült átesni a ló túlsó oldalára. Az ősi dakota közmondás már évezredekkel az egyiptomi piramisok építése előtt megfogalmazta, hogy a minőség fordítottan arányos a mennyiség növekedésével. Magyarul, ha valami sok van, akkor az silány. Ráadásul a szólás komplementere még globális értelemben is csak nyomokban igaz.

Feldarabolt sziget

Kawaii szigetén 4 nagyobb terület kapott helyet, a játékokat specifikusan egy (néhány kivétel azért létezik) területen játszhatjuk. A havas tájon síelhetünk, hóembernek álcázott bowling bábukat rombolhatunk le az előbb említett játék sémájára úgy, hogy mi vagyunk a golyónak öltöztetve. A fenyvesekkel vadregényes tájon nyeríthetünk különbejáratú lovunkkal, vadvízi evezhetünk gyönyörű tájak alatt és mellett. A várost végigszelhetjük gördeszkával Tony Hawk-módra, játéktermekben költhetjük időnket, még táncórákra is járhatunk. A tengerparton pedig hullámokat nyergelhetünk meg és idomíthatunk jómódra, vagy akár repülőből kiugorva négy társunkkal formákat alkothatunk emberek testeiből az égen.

Egyáltalán nincs gond a koncepcióval. A sportok kevés kivételével megfelelően kreatívak. Nem csak a kivitelezés, de a különböző játékok is termékeny emberek agyából pattanhattak ki. Utóbbinak alátámasztása érdekében a vízipisztoly-harcot hoznám fel példaként, előbbinek pedig az evezést. A környezet változása példaértékű, a sima napfényes tájból kiindulva barlangokba evezünk, majd óriási vízeséseken át zuhanunk a mélybe, miközben a nap visszatükröződik a pazarul leprogramozott vízen. Amit igazából magasról leszarsz, mert éppen azon erőlködsz, hogy a szerencsétlen irányítás miatt a vízben tartsd a járművedet…

A logika elfojtott csírája

Tudom, mindig a logikával jövök, de hát, ha egyszer igaz. Egy kis ideig mókás, hogy gördeszkázás közben rázni kell a kezedben lévő eszközöket, és még úgy forgatni mindkettőt, párhuzamosan, hogy jobbra-balra dőljünk. Aztán a rácsodálkozás utáni másfél percen túl a szem akaratlanul is az irányítási mód váltását keresgéli a képernyőn. Ami természetesen nincs. A sportokat gyakran nem is a felépítésük vágja tönkre, hanem az elfarkalt irányítási mód. Amúgy a Go Vacation! majdnem minden létező, és eddig kiadott bővítményt támogat. Motion Plustól kezdve a Balance Boardig. Tök feleslegesen.

A játéktér ugyanakkor hatalmas, a single playeres bóklászás a szigeteken óriási élmény (ha eltekintünk a töketlen irányítástól), még a járművünket is saját magunk választhatjuk meg. Azonban single playerben mit sem ér az alkotás, hiszen alapvetően ezt barátokkal igazi játszani. Egyszemélyes módban az élvezeti faktor duplája, minden eddig ismert, hasonló kategóriájú játék között, főleg a szabad kalandozás miatt, illetve a csipetnyi plusz miatt – házunk berendezése, karakterünk divatosítása, stb. Ezek azok az elemek, melyek túlmutatnak a szokványos partijátékokon.

A multiplayer viszont nagyon necces. Speciel az 50 minijátékból körülbelül – hasamra ütök – 15-öt lehet sima Wii Remote-tal játszani. A maradék 35-höz plusz nunchukok szükségesek. Mondok egy példát. A bungee jumpinghoz is szükségeltetik mindkét irányítóeszköz, pedig egyetlen mozdulatot kell végeznünk: a megfelelő időpontban felrántani őket egyszerre. Simán megoldható lenne egy Wii Remote-tal is, nem értem, minek ide a perpatvar. Annyira úgysem precíz. Ezek a béna szituációk totálisan lehangolnak, és igazából plusz költségeket vernek a szórakozásra (új nunchukok?), mikor egy csepp ésszel kiküszöbölhető lett volna a probléma.

Jó lett volna

Bíztam abban, hogy a Mario Party 9 előtt még egy kiváló minőségű partijátékkal lehetünk gazdagabbak. Azonban a Go Vacation!-ből hiányzik az a profizmus, amit Nintendo termékek esetében megszokhattuk. A lassan hömpölygő játékmenet, melyet legjobban a Wii Sports tenisze és ezen játék tenisze közötti összehasonlítás tesz nyilvánvalóvá, a béna irányítás, illetve a kihívást egyáltalán nem kínáló negatív pólus mellett természetesen találunk kisebb számú napos oldalt is. A maga kategóriájában kiváló megjelenítés, a villa- és avatárdekorálás messze nem nyom annyit a lantba, hogy a játék jóként kavarodjon ki.

Természetesen minden eddigi sportjátéknál többet nyújt, de ez nem azt jelenti, hogy minőségben is megüti a mércét. Egyedül az egyjátékos rész az, ami egy fokkal profibb, mint az eddig látottak, hiszen nem annyira unalmas egyedül bóklászni a menük között, amikor egy egész szigetet fedezhetünk fel. Ugyanakkor paradox, hiszen ki akarna közösségi játéknak tervezett alkotást azért venni, hogy forever alone-ként tolja egymagában, a szoba sarkában? 

A játékot a Nintendo hazai forgalmazójától, a Stadlbauer Kft.-től kaptuk.